Sikersztorik

Az érzelmeknek nem lehet parancsolni

Kb 7,5 hónapja, hogy írtam neki a Candyn. 7 hónapja találkoztunk először a Hősök terén a töklámpás fesztiválon, aztán tegnap fél éve a születésnapján
elhívott beülni, beszélgetni. Majd másnap, egy koncert estéjén, ki gondolta volna akkor, teljesen összefonódott az életünk. Kezdődödött a vándorélet, egyik este itt, másik este ott.
Ennek szoros következménye, hogy napokra előre kellett gondoskodni ruháról, fehérneműről, smink cuccról, azaz egy extra táskával rohangáltunk fel-alá a városban, arról a nehézségről nem is beszélve, ha éppen valamit otthon hagytál…
2 hónap gondolkodás,logisztikázás, szervezkedés után, mert ugye mindkettőnknek volt saját albérlete, az összeköltözés mellett voksoltunk.
Igazából minden szabad pillanatunkat együtt töltöttük, úgyhogy kézenfekvő volt, az együttélés. A gyors tempó és az emiatti kezdeti kétségek, félelmek ellenére minden rendben volt és van a mai napig.
Sokszor azon kapjuk magunkat,hogy mindig van hova fokozni az érzést, az érzelmeket, az életet, amiben élünk.
A sok különbözőség és a hasonlóság ellenére, mindig megtaláljuk a közös nevezőt, vagy úgyis mondhatnánk, hogy erősségeinket a másik felemelésére használjuk. Kiegészítjük és erősítjük egymást.
A különbségeket így a közös harmónia szolgálatába állítjuk.
Szebbet és jobbat álmunkban sem kívánhatnánk.
Köszönjük Candy!

A hirdetés néha fáj, de csak így tudjuk fenntartani az oldalt..köszönjük ha megérted :)