Meleg

Meleg pár fogadott örökbe egy brazil kisfiút, aki senkinek sem kellett, mert „túl feketének” találták

Gilberto Scofield Jr. és társa, Rodrigo Barbosa 2014-ben örökbe fogadtak egy négyéves kisfiút. Scofield a „Ser mãe é padecer na internet” című blogon közzétett nyílt levelében beszélt az örökbefogadási folyamatról és a szülővé válás kihívásairól.

A kisfiú, aki egy alkoholista pár gyermekeként látta meg a napvilágot, egy gyerekotthonban élt a brazíliai Minas Gerais állam egyik kisvárosában, Capelinhában. Amikor az édesanyja meghalt, az apja lemondott róla, és nem sokkal később örökbe fogadhatónak nyilvánították, de egymás után három heteroszexuális párnak sem kellett. Az indokok, állítja Scofield, olyanok voltak, hogy a fiú „csúnya” vagy „túl fekete”.

Scofield a konzervatív nézeteiről híres brazil kongresszusi képviselőnek, a brazil képviselőház szóvivői posztját jelenleg betöltő Eduardo Cunhának is üzent. Cunha nagy védelmezője az „Estatuto da Familiának”, ami az Egyesült Államok a házasság védelméről szóló törvényéhez (DOMA) hasonló kezdeményezés, és ami kimondja, hogy csak egy heteroszexuális pár tekinthető családnak.

„Nem, Eduardo Cunha képviselő. A heteroszexuális pároknak nincs monopóliuma a szülői szerepet illetően” –írta Scofield. „Ha az ön vallása nem támogatja a toleranciát, akkor próbáljon meg észrevenni egyetlen tényt: minden meleg vagy leszbikus pár által örökbefogadott gyermeket egy heteroszexuális pár bántalmazott vagy hanyagolt el. Az ilyen párokról tartja ön, hogy csak ők képesek »normális gyereket« felnevelni.”

A CNA (Országos Örökbefogadási Adatbázis) 2013-as adatai szerint több mint 5.400 gyermek vár Brazíliában örökbefogadásra, és 80 százalékuk elmúlt kilencéves. Még úgy is, hogy az utóbbi években kevesebb pár utasította el fekete gyerekek örökbefogadását, a leendő örökbefogadó szülők 29 százaléka kizárólag fehér gyermeket szeretne örökbe fogadni, és csak 42,5 százalékuk számára lényegtelen ez a szempont.

Scofield a Facebookra is írt egy posztot, amelyben örökbefogadott fia iránt érzett szeretetéről vall:

„Amikor velünk kezdett élni, a fiú hiányolta a női jelenlétet. Mindig arról beszélt, hogy bárcsak lenne anyukája. Természetes, hogy egy gyermek, aki nevelőotthonból jött vágyik egy anyafigurára, de nem minden család egy anyából és egy apából áll.

Két hét után már nem kérdezgetett anyáról.

Ma reggel egy filmet néztünk a tévében, és láttunk egy jelenetet, amelyben egy szomorú lány zongorázott.

„Magányos, apu, sírni szeretne.” Aztán egy mókus leszaladt egy fáról, és odafutott hozzá: Jó. Most már boldog lesz. Ő lesz az apukája.”

A gyerekektől sokat tanulhatunk, barátaim. A modern családot a szeretetteljes kapcsolatok határozzák meg. Van igaz szeretet? Nevezzük családnak.”

Forrás: The Huffington Post

Fordította: Latin-Amerika Társaság

Hozzászólások

A hirdetés néha fáj, de csak így tudjuk fenntartani az oldalt..köszönjük ha megérted :)