Kultúra

Petra von Kant a Katonában

“Az ember rossz. Mindent kibír. Mindent.
Az ember kemény és kegyetlen, és mindenki pótolható számára.
Mindenki.”

Petra sikeres divattervező, karriere csúcsán. Háta mögött két férj. Elege van a rabságból és a kényszerből. Nem akar semmilyen mintát követni, szabad akar lenni. Selfmade woman. Petra beleszeret Karinba, a vonzó és fiatal modellbe. Karinnak szüksége van Petrára. Petra újratervezné az életet.

Rainer Werner Fassbinder az 1960-70-es évek német filmjének fenegyereke. A Petra von Kant keserű könnyei egyik korai és talán legjelentősebb drámája, amely a belőle forgatott filmmel együtt a korszak paradigmaváltó alkotásaihoz tartozik a szerelem, a szexualitás, a nemi szerepek és az emberi kapcsolatok ábrázolásában. A tavalyi évadban pedig Székely Kriszta rendezésében került fel a Katona József Színház repertoárjára ez a személyi dráma.

A Katona alsó szintjén, a ruhatári szekrények közt kezdődik az előadás, ahol szétdobált anyagminták hevernek az asztalon, divattervek lógnak a szekrényeken. Itt még egyfajta külső, nyilvános térben vagyunk, aztán szó szerint és képletesen is Petra (Pelsőczy Réka intenzív játékával) belső tereibe vonulunk be, hogy az életét felforgató szerelem által benne lezajló belső folyamatokat nézzük meg közelebbről. A Sufni, ami kisebb befogadóképességével, stúdiószínpadával abszolút lehetővé teszi a közelebbi kontaktust a színészekkel, de a rendezés is mindenképpen bevonja légkörébe a közönséget. Így lehetünk szemtanúi ahogy a középkora felé haladó Petra kilép a magányból, ürességből és beleszeret Karinba (a mindig gyönyörű és tehetséges Pálmai Anna), a fiatal, könnyed és szenvedélyes jellembe, akit képtelenség lekötni egy hosszabb időre. Mint ahogy szemtanúja mindennek Marlene (Kiss Eszter), Petra segédje is, aki egyetlen szó nélkül intézi a feladatokat. Hallgatása kifejezőbb nem is lehetne, de semmit és senkit nem ítél el. Karinnal való szétválásával aztán Petra sokkal jobban magára marad, a kapcsolatok érdektelenségével, családjával, csupa nővel – groteszkek, de valódiak mind –, akik iránt a dühön kívül nem érez semmit.

A Petra von Kant egy kívülről erősnek tűnő, domináns egyéniség alámerülését mutatja be saját múltjának, problémáinak tengerébe. És ezért is remek darab ez, mert mi nézők könnyedén tudjuk átérezni és saját életünkre vetíteni ezeket az érzelmi hullámvölgyeket. Belegondolva mi magunk sem tudnánk egyszerűen dönteni a fejünk és a szívünk sugallata között. Aztán újrarendeződnek a prioritások, látszólag beforrnak a sebek, megválunk azoktól, akik meggyengítenek minket és az élet megy tovább a maga medrében.

Hozzászólások

A hirdetés néha fáj, de csak így tudjuk fenntartani az oldalt..köszönjük ha megérted :)