Elgondolkodtató

A gyerekem meleg! – 2. rész

Nemrég olvashattátok egy meleg gyerek édesanyjának szívszorító beszámolóját (ITT) arról, min ment keresztül a lánya és ő, mire elfogadták a helyzetet. Zsófi írásának második részében arról számol be, hogyan reagált az iskola, a család, a barátok, az ismerősök. És arról, mit érez akkor, amikor a homofób hozzászólásokat olvassa. Egy meleg gyereket nevelő család története ugyanis nem ér véget a coming out után. Sőt, a neheze talán még csak akkor kezdődik. Erről szól ez a cikk. (Ha elolvastad, kérlek kattints át IDE, ahol Dr. Ritter Andrea, a témával foglalkozó egyik legnevesebb pszichológus szakértő reagál az édesanya szavaira.) Most pedig következzen Zsófiírása.

Senki, de senki nem segít a meleg gyermekek szüleinek. Egyedül maradnak a problémájukkal és néha bizony fogalmuk sincs, mit tegyenek, hogyan viselkedjenek. Következzen néhány példa arra, mit tapasztaltunk a  környezetünkben, amióta Viola elmondta, hogy meleg, és a külvilág előtt is vállalja önmagát.

Az iskola

A középiskolában, amelyet szeptemberben kezdett, az egyik tanárnő kikezdte a külseje miatt. Felhívott, és közölte velem, hogy a gyereknek feltűnési viszketegsége van, és nem a külsejével, hanem a tanulmányi eredményével kellene kitűnnie. Ahogy öltözködik, ahogy a haját hordja, az nem összeegyeztethető az iskola házirendjében foglaltakkal, legyek szíves beszéljek a lányommal erről.

Ugyanez a tanárnő március 15-én a többiek előtt megszégyenítette, kiküldte az ünnepségről Violát, és azt mondta neki, hogy mivel a korábbi figyelmeztetések ellenére sem változtatott a külsején, az ünnepség után a tanári kar össze fog ülni, hogy megbeszéljék a további retorziót.

A házirendet én magam is áttanulmányoztam. Egyértelműen leírják benne, hogy  a tanulónak joga van részt venni az iskolai ünnepségeken, rendezvényeken. A tanárnő mégis kiküldte annak ellenére, hogy a gyermekem tiszta, rendezett ünneplőben, kokárdával az ingén jelent meg, csak éppen lány létére inkább egy fiúra hasonlított. A tanárnő elsődleges indoka a gyerek hajszíne volt, amely szerinte „túllépte a jó ízlés határát.” Viola haja vörösre volt festve. A narancssárgára és kékre festett hajú lányok maradhattak.

A lányom sírva hívott fel. Az osztálytársai nem győzték vigasztalni az eset után. Azonnal felhívtuk a tanárnőt, aki azt mondta nekünk, hogy amennyiben nem tartja be Viola a házirendben foglaltak szerint megfogalmazott öltözködési előírást, keressünk neki másik iskolát. Megkérdeztük tőle, hogyha másik iskolába íratjuk a lányunkat, a tanév végéig nem piszkálja tovább, békén hagyja? Erre azt válaszolta, hogy abban az esetben nem fogja többet bántani. Ezután felkerestem az igazgatónőt, aki a pedagógust a védelmébe vette, ő maga is az iskolaváltást szorgalmazta.

Barátaink erre azt javasolták, hogy ne hagyjuk annyiban a dolgot, keressünk jogorvoslatot, mert ezt nem tehetik meg a gyermekkel. De könyörgök, hogyan zajlik egy ilyen eljárás? Hányszor kell elmondania neki és nekünk, hogy igen, ez ő. Egy meleg fiatal, aki akkor lehet önmaga, ha nem úgy néz ki, mint a többi lány. Miről faggatják még ilyenkor? Vajon meg kell indokolnia, hogy miért visel fiúruhát? Hol van az a határ, ahol a gyerek identitásához már senkinek semmi köze? Még nekünk sem.

Viola senkit nem bánt a külsejével. Tiszta, ápolt, nincs tetoválása, nincs piercingje, fültágítója stb. Nem hord olyan jelképeket, amelyek bárki érzékenységét sértenék. Ha színházba megy, ünneplőt vesz föl, igaz, férfi és nem női ruhákat.

A családtagok, barátok és ismerősök

Igen, a meleg gyerekek szüleinek számítaniuk kell arra, hogy kevesebben lesznek a barátok, és a rokonok egy részéből is kibújik a homofóbia. A testvéremék – akikkel addig nagyon jó volt a kapcsolatunk, hiszen imádjuk őket mindannyian, Viola is – például azóta, hogy rájöttek a „titokra”, csak a két nagyobb testvér hogyléte felől érdeklődnek. A „kicsit” még csak szóba sem hozzák. Ez nagyon fájdalmas. Ezért aztán mindig csakazértis hozzáfűzöm, hogy köszönjük, Viola is nagyon jól van.

A közvetlen környezetünkben élők rendszeresen elmondják a véleményüket. Tudom, hogy sokszor jót akarnak, de valószínűleg nem is sejtik, mennyire bántóak ezek a mondatok:

Örüljetek neki, hogy nem a fiatok! Az sokkal rosszabb lenne. A lányokat régen is, ma is jobban elfogadják melegnek. (Nos, nem, nem könnyebb a helyzetünk attól, hogy a lányunk meleg és nem a fiunk. Az emberek többsége nemtől függetlenül elítéli a melegeket.)

Ha tudtad volna előre, akkor is megszülted volna? (Igen, ha tudtam volna, akkor is megszültem volna! Ezerszer is újra megszülném!)

Hagyjatok annak a gyereknek békén, majd kinövi. Hallottam már ilyet! (Tudom, hogy nem fogja kinőni, mert ez nem lúdtalp, körömrágás vagy dadogás. Ezt nem lehet kinőni!

Vigyétek el pszichológushoz vagy pszichiáterhez! Majd az lebeszéli róla. Meg fog gyógyulni. Bízzatok benne! (Ez nem betegség, tehát nem fog meggyógyulni sem. És lebeszélni sem lehet róla, mint ahogy engem se lehet lebeszélni arról, hogy ne a férjemhez vonzódjak, hanem egy nőhöz.)

Miért hagyjátok neki? Nem kellene engedni, hogy fiúruhákban járjon! (Ha lányruhába kényszeríteném, akkor is meleg lenne, csak éppen egy lelki beteg meleg. És még el is veszíteném a bizalmát… örökre.)

Azért csinálja, mert ezt látja a tévében. Most divat melegnek lenni. (A másság nem divat függvénye. Ma többen fel merik vállalni, mint az elmúlt évtizedekben, így több esetről hall az ember. Végre előmerészkednek a tömegből!)

Két meleg lány mit csinál egymással az ágyban? (Az, hogy mit csinál a zárt ajtó mögött a barátnőjével, nem tartozik másra csak kettőjükre. A fiamat és a nagyobbik lányomat sem faggatom, mit csinál a párjával zárt ajtók mögött.)

Fogadjátok el a döntését! (Ez nem az ő döntése volt, ez ő maga. Neki kellett ezt elfogadnia. Ez nem egy döntés.)

A homofób cikkek és kommentek

A tehetetlenségtől néha a szívem szakad meg. A Pride-dal kapcsolatban az elmúlt hetekben sok-sok cikk jelent meg. Ezeket Viola is követi. Az emberek el nem tudják képzelni, mit érez egy édesanya, amikor azt olvassa, hogy a melegek:

– genetikai hulladékok

– el kell pusztítani mindet

– az emberiség legalja, stb.

Ilyenkor ökölbe szorul a kezem. Látom, ahogy elszomorodik… és megszakad a szívem.

A génjeinkben kódoltak felelősek azért is, hogy kék a szemünk, szőke a hajunk, hízásra hajlamosak vagyunk, néhány betegségre fogékonyabbak vagyunk, stb. Minden ehhez hasonló mássághoz köze van a genetikának. Aki azt írja, hogy elpusztítaná a melegeket, attól kérdem én, és azután? Azután kiket pusztítana el? A kövéreket, soványakat?

Igen, én őt ezerszer is újra megszülném!

Dr. Czeizel Endre genetikus professzor szavai: „Ma már az ember genetikai állományának nagy részét sikerült feltérképezni. Ez alapján ötezer nő között készítettünk egy felmérést, hogy milyen genetikai rendellenességnél szakíttatnák meg a terhességet. Megdöbbentő volt, hogy miközben a korai szívinfarktus génjét hordozó magzatoknak csak 31 százaléka nem születhetne meg, addig a férfi homoszexualitásért felelős génnel rendelkező magzatok 91 százalékát elvetetné az édesanyjuk.”

Az én értelmezésemben, ha az alábbi emberek édesanyjának lehetősége lett volna, nem született volna meg: Hans Christian Andersen, Almásy László, Ferencsik János, Mensáros László, Pilinszky János, Caravaggio, Csajkovszkij, Leonardo Da Vinci, Moliére, Oscar Wilde, Schubert, Freddie Mercury, Faludy György, Nagy Sándor, Marlon Brando, Michelangelo és még sorolhatnám.

Biztos, hogy ezt akarjuk?

Köszönöm, hogy elolvastátok az írásaimat.

Hozzászólások

A hirdetés néha fáj, de csak így tudjuk fenntartani az oldalt..köszönjük ha megérted :)