Elgondolkodtató

Ex Machina – ember a gépből

Caleb programozó a világ legnagyobb internetes cégénél. Megnyer egy versenyt, amelynek díja, hogy egy hetet tölthet a vállalat legendás, remeteként élő alapító-vezérigazgatójával, Nathannel annak hegyvidéki birtokán. Ám amikor Caleb megérkezik a mindentől távol eső luxusházba, rájön, hogy tulajdonképpen egy különös és lenyűgöző kísérletben kell részt vennie: kapcsolatba kell lépnie a világ első igazi mesterséges intelligenciájával, amely egy gyönyörű robotlány, Ava testében lakik.

A sikeres forgatókönyvíró, Alex Garland (A part, 28 nappal később) rendezői debütálása gyakorlatilag egy négy szereplős kamaradarab, az utóbbi évek egyik legelgondolkodtatóbb sci-fije. A film olyan létfilozófiai kérdéseket feszeget, hogy mi a tudat, van-e szabad akaratunk, mi teszi az embert emberré a mesterséges intelligenciához képest, egyáltalán egy mesterséges létforma mivé fejlődhet. Ugyanakkor Garland a jelenünk elé is kritikus tükröt állít, és borzongató konzekvenciákat von le adatgyűjtő rendszerekről, a számítógép- és internetfüggésről.

A film a nagyon erős filozófikus felütés mellett, kegyetlen őszinteséggel mutatja be az emberi kapcsolatokat. Mindenki valakinek a játékszere, kölcsönösen kihasználják egymást, hogy elérjék céljaikat, senki sem az, akinek mutatja magát. Nathan képtelen megbirkózni saját zsenialitásával, és azzal a tudattal, hogy senkivel sem oszthatja meg, hogy mit alkotott. Oscar Isaac fenomenálisan képes a totális emberi őrületet, az önpusztítást ábrázolni. Ellenpontként hozza Domhnall Gleeson a naív, ártatlan, hős szerelmes típusú karaktert Caleb személyében. Caleb meg van győződve róla, hogy Ava már, több mint egy robot: személyiség, aki érzelmekkel rendelkezik. Kettejük kapcsolata már-már szürreális irányt vesz, amikor gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt és összefognak a mindent szemmel tartó teremtő és házigazda, Nathan ellen. Vagy mégsem? Alicia Vikander tökéletesen formálja meg a gyermekien kiszolgáltatott és egyben ébredező szexualitását bontogató Ava-t. Jelenléte annyira szuggesztív a vásznon, hogy a nézőben ő hagyja a legnagyobb nyomot. Elhisszük, hogy ő nem „csak” egy robot, hanem már több annál. Önálló létforma, aki arra vágyik, hogy valaki kimentse a szobából, ahová bezárták. A sors bizarr iróniája, hogy épp a másik manipulálásának a képessége teszi végül emberré; a kísérletet pedig tragikus sikerré.

A remek forgatókönyv és színészek mellé, párosul még egy egyedi klausztrofób, nyugtalanító hangulat is, amitől sokáig nem lehet szabadulni. A látványvilág is remekül alátámasztja a film mondanivalóját. Zárt terek, steril szobák, semmi igazán figyelemreméltó, kivéve Ava-t a robotot.

Az Ex Machina nagyon sok kérdést tesz fel, de kevésre ad választ, ami kiváló lehetőség egy kis agytornára.

Hozzászólások

A hirdetés néha fáj, de csak így tudjuk fenntartani az oldalt..köszönjük ha megérted :)