Elgondolkodtató

Amy – Az Amy Winehouse-sztori

Bevallom soha nem voltam Amy Winehouse nagy rajongója, és egyedi hangja ellenére inkább úgy élt emlékeimben, mint egy keményen kábítószerező énekesnő. Az életéről készült Amy – Az Amy Winehouse-sztori című dokumentumfilm azonban remekül mutatja be, hogy ő nemcsak egy megcsúszott popsztárocska volt, hanem ennél sokkal több. Asif Kapadia filmje az észak-londoni zsidó lány tragikus életét korábban nem látott, archív felvételeken és a körülötte élőkkel folytatott interjúbeszélgetéseken keresztül mutatja be.

Amy tiszavirág életét egészen a kezdetektől – amikor még csak füstös klubokban lépett színpadra – a sztárság felé vezető úton át a szomorú végkifejletig követhetjük nyomon. Egészen egyedi, karakteres hangja, a 2000-es évekhez képest sajátos stílusa és a maga által írt szokatlanul őszinte dalai miatt vált igazán nagy sztárrá. Azonban minél magasabbra emelkedett csillaga, ő annál nagyobb mélységekben érezte magát és szinte fénysebességgel távolodott el a racionalitás és a józanság szilárd talajától. A fiatal Amy szemében még ott volt az a mindenre rácsodálkozó csillogás, ami szépen lassan teljesen kialudt, tekintete egyre zavarosabb lett minden újabb magánéleti kudarc után. Ezeket a hullámvölgyeket művészként százszor olyan erősen élte át, ugyanakkor ez volt dalszövegeinek ihletője, és egyfajta terápia is a fiatal lány számára. A mindössze 27 évesen elhunyt énekesnő története azért is nagyon szomorú, mert pont azok az emberek hagyták cserben, akikre legjobban számított: a drogfüggő férj, a semmiből előbukkanó és lánya sikereiben sütkérező apa, vagy épp a két elvonó között a turnékat erőltető menedzser. Hogy mégis miért ezek az emberek álltak legközelebb hozzá, és váltak életének és igazából halálának is főszereplőjévé azt nehéz lenne megmagyarázni. Azok pedig, akik foglalkoztak volna a problémáival (régi barátok, zenésztársak), szépen háttérbe lettek tolva, hiszen csak akadályozták a sikerben.

Egyetlen hiányérzetem volt csupán a film kapcsán, hogy talán nagyobb hangsúlyt lehetett volna szentelni Amy zenei munkásságának, mint lényéből fakadó destruktív magánéleti zűrjeinek.

Az angol kortárs jazz koronázatlan királynőjének önsorsrontó jellemében volt valami olyan elképesztő tisztaság, ami csak a valódi, hiteles művészek sajátja. Ez a film megérint, leteper, mindehhez pedig olyan aláfestést nyújt a zene, melytől egészen máshogy kezded látni nemcsak ennek a kivételes tehetségű énekesnőnek az életét, de a sajátodat is.

 

 

Hozzászólások

A hirdetés néha fáj, de csak így tudjuk fenntartani az oldalt..köszönjük ha megérted :)