Film

I Am Michael

A végén még megérted a homoszexualitástagadó papot

A Berlinalén bemutatott, I Am Michael című film olyan együttérzéssel mondja el egy melegségét megtagadó férfi igaz történetét, hogy nem szörnyülködünk főhősén, hanem megszánjuk.

„Homoszexualitás nem létezik” – hangzik el az I Am Michael első percében James Franco szájából, aki Michael Glatze-ot alakítja, azt az amerikai férfit, aki a 90-es évek végén még egy San Franciscó-i meleg magazin főszerkesztője és melegjogi aktivista volt, tíz évvel később viszont már azt hirdette, hogy szimplán döntés kérdése, egy férfi nőkkel vagy férfiakkal fekszik-e le, és ha a mennybe akar kerülni, akkor jobban teszi, ha az előbbi mellett dönt. Azt is kijelentette, hogy bár egy évtizeden keresztül élt együtt egy férfival, csak az „identitása volt meleg”, ő igazából nem. Akármit is jelentsen ez.

Két logikus magyarázat merül fel: Glatze hazudik, vagy megbolondult. De mindenképp veszélyesnek tűnik, hiszen „áttérése” remek fegyverré válhat homofóbok kezében, akik bizonyítékként mutogathatnak rá. Amikor Justin Kelly filmje a rövid bevezető jelenet után az időben visszaugorva beindul, a kihidrogénezett hajú Glatze-ot látjuk egy rave partyn betépve örömködni a pasijával, Bennett-tel (Zachary Quinto), és ekkor még nem tudjuk, hogy az I Am Michael sokkal többet nyújt annál, mint hogy egyszerűen bemutatja, hogy egy nyitott, liberális ember megtér, bekattan, és homoszexualitás-ellenes prédikátor lesz belőle. De ahogy halad előre a film, megérteti velünk, hogy ez leegyszerűsítő, hamis magyarázat lenne.
Kelly nem rohan, elég időt tölt azzal, hogy bevezessen minket Glatze és Bennett közös életébe, amelyet irigylésre méltóan harmonikusnak ábrázol, illetve Glatze aktivizmusába és nézeteibe – sokatmondó, de nem szájbarágós, ahogyan a fiú már ekkor azt hangsúlyozza, hogy a homoszexualitás nem feltétlenül az identitás alapköve. Én mindeközben még azt vártam, hogy majd jön egy olyan jelenet, amelyikben Glatze egy nap úgy ébred, hogy hisz Istenben és nem meleg többé. Szerencsére nem ez történik, hanem az, hogy telnek az évek, és Glatze fokozatosan, különböző dolgokban megváltozik. Nem egyik pillanatról a másikra tér meg, és megtérésével nem jár együtt, hogy egyik pillanatról a másikra heterónak kezdi vallani magát. Sőt, hogy heterónak vallja magát, az sem jár rögtön együtt azzal, hogy már nem fekszik le férfiakkal.

I Am Michael

I Am Michael

Egy vívódó embert látunk, aki kétségbeesetten keresi önmagát, és akinek ez óriási szenvedést okoz. Aki úgy érzi, nem helyes melegként élni, de még szereti a férfit, akivel együtt akart megöregedni. Aki abban hisz, hogy csak akkor juthat a mennyországba, ha nőkkel fekszik le, de még nem bír nőkkel lefeküdni. Nem idiótának tartjuk emiatt, hanem megsajnáljuk. Kelly és az alakításaiban változó színvonalat hozó, ezúttal magát nagyon is odatevő Franco elérik, hogy közel kerüljön hozzánk Glatze, hogy ne csak arra tudjunk gondolni, őrültség, amit művel, hanem megrendüljünk attól, amin keresztülmegy. Segít az is, hogy a film Glatze későbbi feleségét (Emma Roberts) sem egy fejét homokba dugó vagy melegek átnevelésében utazó téveszmésként mutatja be, hanem egy szeretetteljes emberként, akit szintén könnyen meg lehet érteni.
A film annyira ízlésesen és okosan kerüli el az ítélkezést és olyan bátran és átérezhetően mutatja meg Glatze esendő, emberi arcát, hogy szinte meglepő, hogy Kellynek ez még csak az első egész estés rendezése. De profik segítettek neki: a projekt James Francótól és Gus Van Santtől eredt, ők kérték fel a Milken korábban segédvágóként dolgozó Kellyt a megrendezésére.

A berlini vetítést követő beszélgetés során egy néző kijelentette, hogy szerinte veszélyes a film, mert bigott keresztények felhasználhatják homoszexualitás-ellenes nézeteik alátámasztására. Mire Kelly rámutatott, hogy ha egy homoszexualitást elítélő ember készítette volna a filmet, nem lennének benne meleg szexjelenetek, nem volna szomorú benne Glatze és Bennett szakítása, és a vége sem az lenne, ami. Ezt persze nem lövöm le, elég annyi, hogy az ítélkezésmentes megközelítés ellenére a zárókép egyértelművé teszi, hogy (az amúgy meleg) rendező miben hisz. Ennek fényében különösen érdekes, hogy a film Glatze hozzájárulásával készült, sőt, állítólag kifejezetten tetszett is neki. Talán régi, kellemes emlékeket ébresztett benne – írja a vs.hu.

Hozzászólások

A hirdetés néha fáj, de csak így tudjuk fenntartani az oldalt..köszönjük ha megérted :)